Amikor a csigolyák közötti instabilitás okozza a panaszokat, stabilizációs műtétre lehet szükség. A minimálisan invazív technikák kisebb bőrmetszéssel, kevesebb izomkárosítással és gyorsabb felépüléssel járnak.
A lumbális porckorongok kopása és az ebből adódó kóros túlmozgás (instabilitás) a csigolyákat összekötő szövetek túlburjánzásához vezethet. Amennyiben nem a szűkület, hanem a csigolyák közötti instabilitás jelenti a panaszforrást, stabilizációs technikák alkalmazására lehet szükség.
A műtét lényege egy átmeneti belső rögzítés és csontpótló beültetése. A csontosodás kialakulása után a belső rögzítésnek már nincs aktív szerepe, de eltávolítása nem szükséges.
A klinikai eredmények — a fájdalomcsökkenés és a fúzió kialakulása — a két technika között azonosak. A minimálisan invazív megközelítés előnye a kisebb szövetkárosításban és a gyorsabb felépülésben rejlik.
Több kisméretű bőrmetszésen keresztül, tubularis retraktort használva feltárjuk a gerincet. Egyik oldalon foraminectomiát végzünk, és az ideggyök mellett eltávolítjuk a porckorongot. Helyére távtartót (PEEK vagy titán) és csontpótlót helyezünk. A szomszédos csigolyákba percutan technikával titán csavarokat vezetünk és rudakkal kötjük össze.
A hasüreg felől, ferde megközelítéssel jutunk el a gerincoszlophoz. Ez a technika lehetővé teszi nagyméretű távtartó behelyezését az izomzat minimális károsítása mellett. Általában percutan hátsó stabilizációval egészül ki.
Az alsó hasfalon keresztül, a hashártyán kívüli megközelítéssel feltárjuk a gerincoszlop elülső részét. Ez a technika az alsó lumbális szegmentumok kezelésére alkalmas, és szintén lehetővé teszi nagyméretű távtartó használatát a hatékony stabilitás érdekében.
A pontos diagnózis és a személyre szabott terápiás terv felállítása az első lépés a gyógyulás felé.
Időpontfoglalás